José Mário dos Santos Félix Mourinho

José Mourinho
Mourinho 2007-ben
Személyes adatok
Teljes név	José Mário dos Santos Mourinho Félix
Születési dátum	1963. január 26. (46 éves)
Születési hely	Setúbal, Portugália
Magasság	180 cm
Becenév	The Special One
Klubadatok
Jelenlegi klubja	Internazionale (edző)
Edzőség
Időszak Klub 2000 Benfica 2001–2002 Leiria 2002–2004 Porto 2004–2007 Chelsea 2008– Internazionale
megnézi • vitatja • szerkeszti a sablont

José Mário dos Santos Félix Mourinho (Setúbal, 1963. január 26. –) portugál labdarúgóedző, jelenleg az olasz Internazionalét irányítja.^[1]

Négyszer nyert egymás után bajnoki címet - kettőt a Porto-val, és kettőt a Chelsea-vel, továbbá a Porto-val Bajnokok Ligája és UEFA-kupa győztes is. Kétszer (2004-ben és 2005-ben) választotta meg az IFFHS a világ legjobb edzőjének.

Tartalomjegyzék [elrejtés] 1 Pályafutása 1.1 Chelsea 1.2 Inter 2 Sikerei 3 Statisztika 4 Jegyzetek 5 Külső hivatkozások

Pályafutása [szerkesztés]

Chelsea [szerkesztés]

Mourinho 2004 júniusában érkezett az angol Chelsea-hez, ahol évi 4,2 millió fontos fizetésével (ami 2005-re 5,2 millióra emelkedett) az egyik legjobban fizetett edző lett.^[2] Érkezése után egy sajtókonferencián azt nyilatkozta: "Kérem ne nevezzenek arrogánsnak, de Bajnokok Ligáját nyertem, és úgy gondolom, én különleges vagyok." Így kapta a "The Special One", vagyis "A különleges" becenevet.^[3]

Mourinho a Porto-ból szervezte át a szakmai stábját a klubnál, a segédedző Baltemar Brito, a fitneszedző Rui Faria, a játékosmegfigyelő Andre Villas Boas és a kapusedző Silvino Louro lett. Steve Clarke, az egyori Chelsea-játékos is a klubnál maradt, aki segédedzőként dolgozott már korábbi edzőknél a csapatnál. Mourinho tovább folytatta költekezés terén azt, amit előde, Claudio Ranieri abbahagyott. Több, mint 70 millió fontot költött új igazolásokra; olyan játékosok érkeztek, mint Tiago Mendes (10 millió fontért) a Benficától, Didier Drogba (24 millió fontért) az Olympique Marseille-től, Mateja Kežman (5,4 millió fontért) a PSV Eindhoventől, és a Porto-páros, Ricardo Carvalho (19,8 millió fontért) és Paulo Ferreira (13,3 millió fontért).

Első szezonjában december elején a Chelsea a tabella első helyét foglalta el, és bekerültek a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe. Első trófeáját, a Ligakupát 2005 februárjában szerezte, mikor a csapata Cardiffban hosszabbítás után 3–2-re győzött a Liverpool ellen. A Chelsea tovább bővítette trófeáinak számát, mikor rekordok sorozatát felállítva 50 év után megszerezték újabb élvonalbeli bajnoki címüket. A Bajnokok Ligájában azonban elbukták a döntőbe jutást, miután a későbbi győztes Liverpool győzte le őket az elődöntőben egy vitatható góllal.^[4]

A következő szezon jól indult a csapat számára. A Szuperkupában 2–1-re győzték le az Arsenalt. Miután szinte az egész idényben a tabella első helyén álltak, a Manchester United elleni 3–0-s győzelemmel bebiztosították újabb bajnoki címüket. Ez volt Mourinho negyedik trófeája a klubnál. Miután a sikeredző megkapta a győzteseknek járó medálját, bedobta azt a nézők közé. Nem sokkal ezután újabb medált kapott, de az is a szurkolóké lett.

A 2006–07-es szezon kezdetekor felvetődött, hogy Mourinho elhagyja a klubot, mivel megromlott a viszonya a tulajdonossal, Roman Abramoviccsal, azonban tisztázta a félreértéseket, és azt nyilatkozta, hogy két esetben távozna: ha nem ajánlanának neki 2010 júniusáig új szerződést, vagy ha elbocsátanák.^[5] Majd kijelentette, a szezonban mind a négy trófea megszerzése lesz a cél, hogy a Chelsea legyen az első Angliában, akiknek ez sikerül.

A Mourinho körüli spekulációk ellenére a csapat ismét megnyerte a Ligakupát, ezúttal az Arsenalt győzték le 2–1-re a döntőben a Millennium stadionban. Ennek ellenére a négy trófea megszerzése meghiúsult, mikor 2007. május 1-én a Liverpool –két éven belül másodszor– kiütötte őket a Bajnokok Ligájából tizenegyesekkel az Anfielden, miután a két csapat összesítésben 1–1-re állt. Napokkal később a bajnoki címet is elbukták a Manchester Uniteddel szemben, mivel csak 1–1-es döntetlent értek el az Arsenal ellen az Emirates Stadionban 2007. május 6-án. A Chelsea az FA-kupában állhatott bosszút a Uniteden, mikor 1–0-ra győztek a döntőben Didier Drogba góljával. Ez volt a Chelsea negyedik, és Mourinho első FA-kupája, és az első döntő, amit az új Wembley stadionban rendeztek. Mourinho ezzel az összes lehetséges kupát megnyerte a csapattal a Premier League-ben.

A következő szezon első mérkőzésén a Chelsea máris felállított egy új angol rekordot veretlen hazai mérkőzések tekintetében. A csapat 64 mérkőzéses rekordja a Liverpool rekordját múlta felül, akik 1978 és 1981 között voltak sorozatban vezetlenek hazai pályán.^[6] Ennek ellenére a Chelsea szezonkezdése nem a vártnak megfelelően alakult. Kikaptak az Aston illától, majd gólnélküli döntetlent játszottak hazai pályán a Blackburn Roversszel. Első Bajnokok Ligája mérkőzésükön is csak egy 1–1-es döntetlent értek el a norvég Rosenborg ellen.

Mourinho ezután 2007. szeptember 20-án váratlanul elhagyta a csapatot. Ő volt a Chelsea történetének legsikeresebb edzője, hat trófeát nyert három év alatt, valamint minden hazai mérkőzésükön veretlen volt a csapat.

Inter [szerkesztés]

Mourinho-t 2008. június 2-án nevezték ki az olasz Internazionale vezetőedzőjének, a csapatnál Roberto Mancini-t váltotta, és három éves szerződést kötött.^[7][8] Első sajtókonferenciáján, 2008. június 3-án csak olaszul beszélt, amit elmondása szerint három hét alatt tanult meg.^[9]

Segédedzőjének a korábbi Inter játékost, Giuseppe Baresi-t választotta, Rui Faria fitneszedző, Silvino Louro kapusedző és André Villas Boas megfigyelő lett, aki a Chelsea-nél és a Portonál is dolgozott együtt a portugál edzővel.^[10]

Első interjújában kijelentette, hogy csak két-három új játékost szeretne igazolni csapatába a nyár folyamán.^[11] 2008. július 15-én a brazil Alessandro Faiolhe Amantino, vagyis Mancini lett Mourinho első igazolása, aki 12,5 millió euróért váltott klubot.^[12] 2008. július 28-án a ghánai középpályás, Sulley Ali Muntari érkezett 14 millió euróért.^[13] 2008. szeptember 1-én, a nyári átigazolási időszak utolsó napján Mourinho egy harmadik játékost is az Interhez hozott a portugál Ricardo Quaresma személyében 18 millió fontért.^[14] Annak ellenére, hogy többször is kijelentette, ismét együtt akar dolgozni Frank Lamparddal, az angol végül a Chelsea-nél maradt.

2008. augusztus 24-én Mourinho megnyerte első olasz trófeáját, az olasz szuperkupát, miután az Inter büntetőkkel 6–5-re győzte le az AS Roma csapatát.^[15]

Sikerei [szerkesztés]

• FC Porto:
  • Portugál bajnok (2): 2002-03; 2003-04
  • SuperCup Cândido de Oliveira: 2003
  • Portugál kupa: 2003
  • UEFA-kupa: 2002-03
  • UEFA Bajnokok Ligája: 2003-04

• Chelsea FC:
  • FA Premier League (2): 2004-05; 2005-06
  • Angol Ligakupa (2): 2005, 2007
  • FA-kupa: 2007
  • FA Community Shield: 2005

• Internazionale
  • Olasz szuperkupa: 2008
  • Olasz bajnok: 2008-09

• Egyénileg:
  • UEFA Bajnokok Ligája Év edzője (2): 2002-03, 2003-04
  • World Soccer Magazine Év edzője (2): 2003-04, 2004-05
  • BBC Év személyisége, edzői díj: 2004-05
  • FA Premier League Év edzője (2): 2004-05, 2005-06
  • IFFHS Év edzője (2) : 2004, 2005
  • FA Premier League Hónap edzője (3): 2004 november, 2005 január, 2007 március

Statisztika [szerkesztés]

Csapat	Nemzet	–tól	–ig	Record
				M	Gy	D	V	Győzelem %
Benfica		2000. szeptember 20.	2000. december 5.	10	6	3	1	60
Leiria		2001 január	2002 január
Porto		2002. január 23.	2004. május 26.	123	87	21	15	70.73
Chelsea		2004. június 2.	2007. szeptember 20.	185	124	40	21	67.03
Internazionale		2008. június 2.		2	0	2	0	0
Összesen				352	241	72	39	68.86

Jegyzetek [szerkesztés]

1. ^ José Mourinho az Inter új vezetőedzője (magyar nyelven). Origo.hu, 2008. június 2. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
2. ^ Victory for Mourinho as Chelsea back down. The Independent, 2005. április 6.
3. ^ What Mourinho said. BBC Sport, 2004. június 2.
4. ^ Motion expert says Garcia's shot did cross the line. The Independent, 2005. május 5.
5. ^ „Jose:Respect for fans; Respect for Carling Cup”, ChelseaFC, 2007. február 24. (Hozzáférés ideje: 2007. február 24.)
6. ^ "Mourinho thrilled to break new record". BBC Sport.
7. ^ Josè Mourinho joins Inter. inter.it. (Hozzáférés: 2009. június 2.)
8. ^ Inter confirm Mourinho. skysports.com. (Hozzáférés: 2009. június 2.)
9. ^ „E' subito Mourinho-show. "Né speciale, né pirla"”, La Gazzetta dello Sport, 2008. június 3. (Hozzáférés ideje: 2008. június 3.) (olasz nyelvű)
10. ^ Mourinho takes over as Inter boss. BBC Sport. (Hozzáférés: 2009. június 2.)
11. ^ „Jose Mourihno Charms the Italians after joining Inter”, Telegraph, 2008. július 2. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 15.) (English nyelvű)
12. ^ „Offical: Inter sign Mancini”, Goal.com, 2008. július 20. (Hozzáférés ideje: 2008. július 20.) (English nyelvű)
13. ^ „Offical: Inter sign Muntari”, Goal.com, 2008. július 28. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 15.) (English nyelvű)
14. ^ Adam, Scime: Official: Quaresma Joins Inter. Goal.com, 2008. szeptember 1. (Hozzáférés: 2008. szeptember 1.)
15. ^ Mourinho: Victory was deserved. Goal.com. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.)

Külső hivatkozások [szerkesztés]

A Wikimédia Commons tartalmaz José Mourinho témájú médiaállományokat.

• José Mourinho karrierjének statisztikái a soccerbase.com-on
• José Mourinho
• José Mourinho Profil az Imdb.com-on

▲ becsukFC Internazionale – Jelenlegi keret
1 Toldo | 2 Córdoba | 4 Zanetti | 5 Stanković | 6 Maxwell | 7 Figo | 8 Ibrahimović | 9 Cruz | 11 Jiménez | 12 Júlio César | 13 Maicon | 14 Vieira | 15 Dacourt | 16 Burdisso | 18 Crespo | 19 Cambiasso | 20 Muntari | 21 Obinna | 22 Orlandoni | 23 Materazzi | 24 Rivas | 25 Samuel | 26 Chivu | 33 Mancini | 36 Bolzoni | 39 Santon | 45 Balotelli | 77 Quaresma | Coach: Mourinho

▼ kinyitInternazionale F.C. – Vezetőedzők
Fossati (1909–20) • Resegotti (1920–22) • Spotiswood (1922–24) • Schiedler (1924–26) • Weisz (1926–28) • Viola (1928–29) • Weisz (1929–31) • Tóth (1931–32) • Weisz (1932–34) • Feldmann (1934–36) • Carraro (1936) • Castellazzi (1936–38) • Cargnelli (1938–40) • Peruchetti (1940) • Zamberletti (1941) • Fiorentini (1941–42) • Ferrari (1942–45) • Carcano (1945–46) • Nutrizio (1946) • Meazza (1947–48) • Carcano (1948) • Astley (1948) • Cappelli (1949–50) • Olivieri (1950–52) • Foni (1952–1955) • Campatelli (1955) • Meazza (1955–56) • Frossi (1956) • Ferrero (1957) • Meazza (1957) • Carver (1957–58) • Bigogno (1958) • Campatelli (1959–60) • Achilli (1960) • Cappelli (1960) • Herrera (1960–68) • Foni (1968–69) • Herrera (1969–71) • Invernizzi (1971–73) • Masiero (1973) • Herrera (1973) • Masiero (1974) • Luis Suárez (1974–75) • Chiappella (1976–77) • Bersellini (1977–82) • Marchesi (1982–83) • Radice (1983–84) • Castagner (1984–86) • Corso (1986) • Trapattoni (1986–91) • Orrico (1991) • Luis Suárez (1992) • Bagnoli (1992–1994) • Marini (1994) • Bianchi (1994–95) • Luis Suárez (1995) • Hodgson (1995–97) • Castellini (1997) • Simoni (1997–98) • Lucescu (1999) • Castellini (1999) • Hodgson (1999) • Lippi (1999–2001) • Tardelli (2001) • Cúper (2001–03) • Verdelli (2003) • Zaccheroni (2003–04) • Mancini (2004–08) • Mourinho (2008–)

▼ kinyitChelsea FC – Vezetőedzők